Sajnos az a helyzet, hogy ha öreg autóval jár az ember, akkor kiütközhetnek hibák. Én például egy 23 éves “csodával” furikázok, mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt viszont egy újat nem biztos, hogy meg tudnék engedni magamnak. Sőt! Az egészben az az ördögi csapda, hogy az öreg kocsim elég sokat fogyaszt, tehát nem tudok rajta spórolni, viszont szükségem van rá, mert a munkámhoz elengedhetetlenül hozzá tartozik. Viszont ahogy korosodik egy jármű, úgy ütközik ki benne egyre több és több hiba. Legutóbb például a kipufogóm lyukadt ki, úgyhogy vihettem szervizbe. Viszont volt alkalmam megtudni mindent a motor jogosítvány kategóriákról – gyorsan, röviden, érthetően, ráadásul egy szakértőtől.
Szóval arra lettem figyelmes, és a szomszédaim is szóltak miatta, hogy borzasztó hangos lett az autóm. Egy ideje már nekem is feltűnt, hogy más hangja van, mint azelőtt, de tudjátok, bent a vezetőülésben kicsit máshogy szólnak a dolgok. Szóval figyelmeztettek, hogy nagyon nincs egészséges hangja, úgyhogy kénytelen voltam felemelni és alánézni, és szomorúan konstatáltam, hogy a kipufogódobon egy akkora lyuk tátong, hogy az öklöm beleférne. Na, már csak ez hiányzott, gondoltam. Sajnos a dolog nem tűrt halasztást, el kellett vinnem a szerelőhöz, akik viszont eléggé tele voltak, úgyhogy egy hétre ott kellett hagynom és egy másikat bérelnem. Viszont történt a szerviz udvarán egy kis találkozás, ami megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Az egyik alak, aki szintén a parkolóban tartózkodott, feltűnően ismerős volt, biztos voltam benne, hogy ismerem. Ő is méregetett egy darabig, aztán hirtelen egyszerre csapott belénk a felismerés: de hiszen osztálytársak voltunk!
Jó, nem a középsuliban, csak általánosban, de akkor is, 25 év után újra találkozni valakivel mégis jó élmény. Kiderült, hogy motoros oktató lett belőle, és egy közeli autós-motoros iskolában tanít. Bennem egyből felötlött a gondolat, hogy milyen lenne a négy kereket kettőre cserélni, hiszen olyan sok cuccal nem szoktam szaladgálni, hogy indokolt legyen egy akkora böhöm csomagtartó, ami nekem van. Kérdeztem is tőle, hogy el tudna-e nekem mondani mindent a motor jogosítvány kategóriákról – gyorsan, röviden, érthetően. Erre persze nevetett, hogy mások ezért fizetni szoktak neki, de persze csak viccelt. Viszont a figyelmembe ajánlott egy információs oldalt, ahol valóban átfogóan és tömören össze van foglalva mindaz, amit egy kezdőnek tudnia érdemes. Gyorsan felírtam, megköszöntem neki, és hagytam is, hadd intézze, amiért jött. Azért jó volt vele találkozni.
A bérautós hét maga volt a pokol. Mivel csak egy olcsó darabot tudtam magamnak megengedni, így a probléma is sok volt. Állandóan lefulladt, nehezen járt a kuplung, néha kontakthibás volt a műszerfal, szóval ami baj csak lehetett, az volt is. Így már a második nap után felkerestem az ajánlott oldalt, ahol állítólag megtalálok mindent a motor jogosítvány kategóriákról – gyorsan, röviden, érthetően, mert egyre szimpatikusabb volt az a gondolat, hogy autó helyett egy 125 köbcentis motorral járjak innentől. És valóban: az oldalon nagyon szuperül össze van írva mindaz, amit érdemes megjegyezni, ráadásul plusz kedvet is csinál a dologhoz, hogy egy letölthető kuponnal majd a friss jogsim mellé kedvezményesen vásárolhassak ruházatot. Szerencse, hogy számot cseréltünk a rég nem látott osztálytársammal, mert a harmadik nap estéjén felhívtam, és megkérdeztem, hogy melyik iskolában oktat, nekem is kell motoros jogsi.
Szerencsére szuper segítőkész ember vált belőle, mióta nem találkoztunk, így szívesen megadta a címet és az elérhetőséget az iskolájához. Még azon a héten felkerestem, és beiratkoztam a következőnek induló kurzusra a 125 köbcentis motorra. Szerencsére ő lett az elméleti oktatónk, így tényleg megtudtam mindent a motor jogosítvány kategóriákról – gyorsan, röviden, érthetően, mert rövid volt a kurzus, szorított az idő. De a lényeg, hogy a dolog folyamatban van, és nemsokára lecserélhetem a guruló szemétdombomat egy remek kis motorra!