Mi fiúk a cégnél nem vagyunk nagyon szentimentálisak, de most valami nagyon megható dolog történt és ez mindannyiunkra hatással volt.
Az egyik srác már vagy 10 éve együtt volt a kedvesével és úgy döntöttek, összeházasodnak. Nagyon örültünk neki, mert ez két dolgot jelentett: egy szuper legénybúcsút és egy nagy bulit az esküvőn. Nem is volt kérdés, hogy meg fog hívni minket, hiszen az egész napunkat együtt töltjük és csapatban dolgozunk, így kénytelenül is barátokká váltunk.
Sokat gondolkoztunk a srácokkal, hogy hogyan is szervezzük meg a legénybúcsút, de azt hiszem, pasik lévén ez volt az egyszerűbbik faladat. A bonyolultabb az volt, hogy mit adjunk nászajándékba. A férfiak között nem annyira divat az ajándékozás, mi lerendezünk mindent annyival, hogy megiszunk együtt egy sört, szóval, nagy kihívást jelentett ezt kitalálni. Azt előre megbeszéltük, hogy nem aprózzuk szét, hanem együtt adjuk az ajándékot, de nem akartunk sablonosat. Minden esküvőn rogyásig van egy asztal rusnya vázákkal meg robotgépekkel, nagyon ciki lett volna azzal beállítani. Az sem jöhetett szóba, hogy pénzt adjunk, mert az is nagyon ciki lett volna, így arra a döntésre jutottunk, hogy valamivel járuljunk hozzá az esküvőhöz. Végül sok átbeszélgetett és átsörözött délután után arra jutottunk, hogy mi fogjuk biztosítani az esküvőn az esküvői fotóst.
Megbeszéltük a sráccal, ő is jó ötletnek tartotta, szóval már csak az volt a feladatunk, hogy találjunk egyet, aki jól elvégzi a feladatát. Elkezdtünk nézelődni a neten, de nagyon sok van ott és nem tudtuk eldönteni, mi legyen a szempont, ami alapján kiválasszuk. Aztán jött a szikra, miszerint az egyik srác feleségének a húga tavaly nyáron ment férjhez, és azt mondta a kolléga, hogy az asszony hetekig a fotókkal kergette otthon a házban, hogy nézze meg milyen profi képeket készített az esküvői fotós. Hamar közös nevezőre jutottunk abban, hogy ha egy nő azt mondja, hogy az a munka profi, akkor az úgy is van, úgyhogy megszereztük az elérhetőséget és felvettük a kapcsolatot.
Az lett a megbeszélés végeredménye, hogy a fotósok felveszik a kapcsolatot az ifjú párral, megbeszélik, mi az elképzelés, mi pedig majd egyenlítjük a számlát, kérjenek akár mit is.
Az esküvő szépen lezajlott, jó volt a hangulat nagyon, és amennyire képben voltam, a fotós is végezte a dolgát egész este.
A nászútról visszatérve a kollégám egy kartondobozzal a kezében jött vissza dolgozni. Kiderült, hogy megbeszélte a fotóssal, hogy lőjön sok olyan képet, amin mi vagyunk főleg, és ebből album készült, amiből mindannyian kaptunk 1-1 példányt. Tényleg, marha jók lettek a képek, nagyon jól el lettek találva, szinte mindegyik tökéletesen visszaadja, milyen is a mi barátságunk. Mert hiába is, hogy mi férfiak nem szeretünk az érzéseinkről beszélni, de szerintem a szívünk mélyén nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy a hobbink a munkánk és a barátaink a munkatársaink.